Rólam

Rólam

Ami leginkább jellemez mára, azt nem rég egy hála levélben, az elmúlt két év önfejlesztésének lezárásaként már megfogalmaztam. Így ez az, amit szívből mondhatok magamról és mondhattam volna annak a kislánynak, aki elkezdte keresni egykoron a saját útját.

Kedves Vivi!

Hát megküzdöttünk magunkkal, másokkal, de azért egész szép kis utat jártunk be, és ami fontos, hogy megérte. Köszönöm mindazt, amit adtál és hogy egyre többé, értékesebbé tettél az évek alatt. Már csak egy megbocsátott emlék, az a kishitű, magára hagyott kislány, aki a saját árnyékától is megrettent. Volt időszak, mikor azt hitted könnyebb lesz, de aztán felhagytál az ilyen hiú ábrándokkal, mikor mindenki csak az mondogatta tanácstalanul: nem tudom hogyan tovább. Voltál te bokszzsák és minden más, mikor mire volt szükség, nem értékelték nagyon, de téged nem érdekelt, te akkor is álltad a sarat igazi harcosként. Aztán eljött a nap, amikor szabadon, időlegesen a saját életedet élheted békében. Ó persze a múlt árnyai kisértettek, párszor elestél és eltévedtél még, néha csak úgy érzeted a történelem ismétli önmagát, minden összetörik körülötted, amit ép felépítettél, de elértél idáig. Dühös voltál, de hálás lettél, azt kérdeztem az égre emelve a tekintetted, miért, mi jön még, de végül békére leltél és mégsem csinálnád mostmár másként. Kicsit időbe telt, de végső soron egy csodálatos utazás lett belőle sok-sok tanulsággal. Akit egykoron megvetettél az tett erősebbé és bölcsebbé, a múltad azt tett azzá az emberré, aki arra tette fel az életét, hogy jobbá, szebbé, boldogabbá tegye nemcsak a saját világát és nem csak önmagát, de mások életét is, végül az átkodból egy gyönyörű áldás lett. Köszönöm neked, annak a kislánynak, aki voltál és neked aki lettél, hogy ha meg is pihentél, igazán sosem tudtál beletörődni és harc nélkül feladni és emelt fővel viselted minden kudarcod, minden veszteséged. Büszke vagyok rád, hisz a lelked legmélyén sosem felejtettél el szívből mosolyogni és megtudtad őrizni a valódi önmagad minden álmoddal és hiteddel együtt. Hálás vagyok azért, hogy szeretlek úgy, ahogy vagy és tudom mindig velem voltál és velem is leszel. Történetünk legboldogabb részeit még csak most fogjuk együtt megírni.