„A napokban beszéltünk Dömötör Péterné Kemény Vivivel az általam felvetett témával kapcsolatban. Végső elkeseredésemben írtam Neki a testvérkonfliktussal való harcomról. Éreztem, hogy nekem kellene változtatnom, de jó minta híján fogalmam sem volt, mit. És a helyzet napról napra romlott. Talán egy, másfél órát beszélgettünk Vivivel, már a kérdéseiből látszott, hogy rögtön rátapintott a probléma gyökerére. Kaptam egy csomó biztatást, megerősítést abban, amire eddig csak ráhibáztam, és rengeteg ötletet írott formában, azokra a helyzetekre, amikben eddig tehetetlen voltam. Még csak tegnap óta olvasgatom az anyagot, de már kipróbáltam egy apróságot, és bevált. Sosem volt még olyan ezelőtt, hogy kisfiam agresszív megnyilvánulásai után egymásra mosolyogtunk volna. Hogy ne haragudtunk volna egymásra. Most először nem eltávolodtunk, hanem összekapcsolódtunk. Végre megértettem a kisfiamat.Ebben azért vagyok egészen biztos, mert aznap nem volt több hasonló konfliktus, sőt jókedvű, önfeledt játék volt a két gyerkőc között. Közöttük is szorosabb lett a kapocs.Köszönöm Vivi!”

/ Lakó Éva Márta, két gyermekes édesanya /

„Vivi kedves de nem finomkodó, lényegre törő de tapintatos stílusa nekem nagyon szimpatikus és bizalomgerjesztő volt az első pillanattól. A súlyos nehézségeket nem súlyosbítja hanem kicsit oldja, máskor viszont rámutat a számomra apróságnak tűnő dolgok jelentőségére. Nekem segített megérteni, mi az én dolgom, mit tehetek én amiben segíthetem fiaim felnőtté válását, és kislányom kiegyensúlyozott növekedését. Hálás vagyok a beszélgetésért, köszönöm!”

/Személyi László, három gyermekes édesapa/