Megvédhetjük a gyerekeket?

Sokszor hallgattam otthon gyerekként, hogy milyen sok veszéllyel teli világban élünk. Én nem vagyok édesanya, teljesen érthetően és jogosan merül fel bárkiben, hogy mivel nem éreztem még az anyai aggódás kínját, könnyen beszélek. Ezért azt gondolom helyesnek, ha most megint a gyerekkorom tapasztalataiból merítkezve közelítem meg a dolgot. Én azt tapasztaltam, hogy bármennyire is igyekszik az ember, van amitől sem a gyerekeket, de igazából önmagunkat sem tudjuk megvédeni, sajnos ilyen az élet. (Hacsak nincs egy mindent látó jós gömbje az embernek. Mellesleg ez esetben elég egyhangú lenne az élet)

Az írásaimból, videoimból sejthető, hogy nem volt valami jó családi mintám, leginkább rengeteg konfliktussal teli. Innen onnan igyekeztem ellesni, megtanulni, hogy lehet jobb szociális kapcsolatokat kiépíteni, normálisabban kommunikálni a másikkal, na ez néha sikerült, néha nem. Mindig az jutott eszembe, hogy mi hiányzott nekem gyerekkoromból, amikor felmerült mostanság a következő gondolat szülői oldalról. Hogyan védheti meg egy szülő a gyermekét attól, hogy ugyanazokat a hibákat kövesse el, illetve ugyanazokat az utólag rossznak érzett viselkedési és hozzáállási mintákat kövesse, mint amilyenek gyerekként látott a családtagok részéről? Az eddigi konzultációból, tanácsadói beszélgetésekből úgy gondolom, sokakat érinthet a dolog, és felmerült bennem egy válasz, amire lehet, hogy sokan nem is gondolnánk, én se mostanáig.

Szerintem nem én vagyok az első aki megtapasztalta a saját bőrén, hogy jó, ha hagyjuk, hogy a gyerekek el kövessék a maguk hibáit, mert bizonyos dolgokat sokkal nagyobb pofonként és nehézségként él meg az ember, ha felnőttként tapasztalja meg először azokat. Az is logikus valahol, hogy felnőttként gyakorta a szüleink viselkedésének utánzását látjuk magunkon, hisz az a minta vett körül minket, és igazából csak azt lehet másolni, követni, amit ismer az ember. Szóval az igazság az, hogy az előre félt, gyakorta kellemetlen forgatókönyv könnyedén megismétlődhet. De mégis azt gondolom, hogy egy dologgal biztosan meg lehet próbálni tenni ez ellen, egy igazán komoly és őszinte beszélgetéssel kettesben. Nyilván ezt már inkább tinédzser korban lehet kivitelezni. Egy édesanyának vagy édesapának, vagy egy nagyszülőnek, akik évekig példát mutatott gyermekének, védve őt, erősnek igyekezett lenni gyermeke, unokája előtt, megérzéseim szerint nagyon nehéz bevallani őszintén, hogy mi az, amit másként csinált volna, mi az, amit megbánt, egyáltalán a gyengeségeiről beszélni. Emberek vagyunk, mindannyiunknak megvannak a maga gyengeségei, magunknak se könnyű bevallani, nem még az ilyesmi. De megéri és ezzel úgy gondolom óriási dolgot tehetünk egy gyerekért, mert felnőttként úgyis eldönti majd, milyen életét él, de így lehet rálátása egy másik oldalra, egy másik változatra, amiből tanulhat és elkezdhet felépíteni magának egy más szemléletre és hozzáállásra épülő életet.

Kategória: Egyéb kategória | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük