A gyerekkori kötődés, önbizalom és biztonságérzet kapcsolata

A sérült kötődések és az önbizalomhiány kapcsolata A gyermekkori kötődés milyensége is önbizalom hiányossá teheti az embert. A gyermekkor sok szempontból meghatározhatja azt, hogy milyen felnőtt lesz belőlünk. Az egyik ilyen szempont az, hogy nagyon nem mindegy, hogy egy gyermek biztonságosan vagy nem biztonságosan kötődik a szüleihez. Nézzük, hogy ez mit is jelent.

A biztonságosan kötődő gyerekek erős belső biztonságérzettel rendelkeznek, ha gondviselőjük kicsit eltávolodik tőlük, akkor is nyugodtak maradnak, bátran fedezik fel az őket körülvevő világot. A későbbiekben is jó eséllyel könnyebben barátkoznak, teremtenek kapcsolatot kortársaikkal. Véleményem szerint ezek a gyermekek valószínűleg magabiztos és céltudatos felnőttek lesznek. A nem biztonságosan kötődő gyerekek azonban visszahúzódóak, zárkózottak, ha gondviselőjük eltávolodik tőlük szorongani kezdenek. Ilyen kötődéssel felnőve nagyon alacsony szintű önbizalom, önbecsülés alakul ki és ezért ezek a gyermekek gyakran felnőttként alig vagy nagyon nehezen boldogulnak sok élethelyzetben.

Sejthető, hogy én is az utóbbi csoportba tartoztam. Emlékeim szerint kisgyerekként és a későbbiekben is minden új és ismeretlen feladat, kihívás vagy akár csak egy iskolai felelés szorongással töltött el. Mondanom se kell, hogy nem nagyon találtam meg a közös hangot a kortársaimmal, sokszor éreztem magam magányosnak és ügyetlennek. Felnőttként pedig belső bizonytalanságom és csekély önbizalmam negatívan hatott az emberi kapcsolataim mellett gyakorlatilag életem minden más területére is, amíg meg nem tanultam leküzdeni.

Kedves olvasóm, ha idáig eljutott, azt hiszem kíváncsi lehet arra is, hogy mit tehet egy szülő annak érdekében, hogy a gyermeke biztonságosan kötődjön hozzá és jó eséllyel kevesebb nehézsége legyen felnőttként. Fontos, hogy a szülő éreztesse gyermekévvel feltétel nélküli szeretetét, időközönként megdicsérje, kiemelje pozitív tulajdonságait és belső értékeit. Reményeim szerint ez sokaknak természetes dolog, viszont azért emelem ki, mert a kisgyerekek tudatába a szülők minden rezzenése, megnyilvánulása beépül, ezért érdemes figyelni a fentebb leírtakra. Azonban senki sem csak pozitív tulajdonságokkal rendelkezik és a gyerekek is hibázhatnak, vagy viselkedhetnek helytelenül. Ez esetben persze az sem jó ötlet, hogyha szó nélkül hagyjuk a dolgot, de az sem, ha indulatos hangon leszidjuk megbeszélés helyett. Bármilyen nehéz egy nagyon stresszes nap után, inkább azt javaslom, hogy szülők szánjak rá az időt üljenek le a már beszédképes gyermekkel és beszéljék át, mi történt, mire gondolt közben a gyermek és mik azok a tanulságok, amiket leszűrhetjük az eseményekből, hagyják, hogy ő fogalmazza meg magának azokat. Nagyon kicsiknél kérjük meg a gyermeket, hogy rajzolja le, amit szeretne megosztani, magyarázza el az ő kis nyelvén mi zajlik benne. A kreatívabb megoldások egyike, hogy különböző hangulatú, arckifejezésű fejeket rajzolunk papírra vagy kartonra, azokat kivágdossuk érzelem kártyákat készítve ezzel belőlük, és úgy kommunikálunk a gyermekkel. Igazából az ötletet onnan vettem, hogy léteznek megvásárolható érzelmeket ábrázoló kártya készletek, de én úgy gondolom, ezt házilag is könnyen el lehet készíteni. Ezenkívül rengeteg játékos eszköz fellelhető a szakirodalomban, a lényegesebbekről fogok is beszélni.

Azonban az igazság az, hogy amíg a szülő önbizalma, önértékelése nincs rendben, mert hogy azt is megérzi a gyermek, addig minden igyekezet ellenére a kötődési problémák jó eséllyel nem fognak megoldódni. Ebből kifolyólag a következő posztom az önbizalommal lesz kapcsolatos. Addig is szép napot kívánunk. 🐶

/Megjegyzés: Tudom, hogy létezik szakmailag a kötődéseknek egy részletesebb csoportosítása. Azonban Lawrence J. Cohan: Játékos nevelés cimű könyvében leírt biztonságos és nem biztonságos kötődés típusokat közérthetőbbnek és hasznosabbnak találom./

Kategória: Egyéb kategória | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük